Miért megtévesztően nehéz a budapesti vezetői piac
Budapest kívülről nézve bőséges tehetségpiacnak tűnik. 1,8 milliós nagyvárosi lakosság, öt nagy egyetem, amely technikai és üzleti utánpótlást biztosít, multinacionális vállalatok és hazai piacvezetők sűrű hálózata. A senior szintű toborzás mégis következetesen tovább tart és többe kerül, mint amit az ügyfelek várnak. Ennek okai a város gazdaságának tényleges struktúrájában gyökereznek.
Az OTP Bank, a MOL Csoport, a Gedeon Richter, a Wizz Air és tucatnyi multinacionális shared service center ugyanabból a közép- és senior szintű szakembergárdából merít. Egy bank kockázatkezelési vezetője és egy biztosító compliance vezetője ugyanabban a kerületben dolgozik, ugyanazokra a szakmai rendezvényekre jár, és ugyanazokat a fejvadászokat ismeri. Amikor több munkáltató egyidejűleg keresi ugyanazokat a profilokat, a hagyományos keresési módszerek olyan shortlistet eredményeznek, amelyen szereplő jelöltek már versenytársakkal állnak tárgyalásban. A rejtett 80%, a passzív jelöltek (EN) eléréséhez alapvetően más megközelítés szükséges: egyedileg kidolgozott, diszkrét megkeresés olyan szakemberek felé, akik semmilyen nyilvános folyamatban nem vesznek részt.
Budapest kompenzációs környezete tartós felfelé irányuló nyomás alatt áll, különösen a szoftverfejlesztés, az adattudomány és a szabályozási ügyek területén. Fejvadászok arról számolnak be, hogy a középvezetői szintű technikai pozíciókban folyamatos bérinflációt tapasztalnak, miközben számos toborzó szervezet még mindig tizenkét–tizennyolc hónapos adatok alapján benchmarkol. Az eredmény kiszámítható: ajánlatot tesznek, ellenajánlat érkezik, és a jelölt visszalép. Naprakész, részletes kompenzációs információk nélkül egy hónapokig tartó keresés az utolsó hetében omolhat össze. Ezért a piaci benchmarking (EN) Budapesten nem kiegészítő szolgáltatás, hanem a sikeres lezárás előfeltétele.
Budapest vezetői közössége kisebb és összefonódottabb, mint azt a népességszám sugallja. Egy rosszul menedzselt keresési folyamat, egy visszavont ajánlat vagy egy jelölt gondatlan megkeresése – akit valójában nem vettek komolyan figyelembe – napok alatt végigsöpör a szakmai hálózatokon. Azok számára, akik rendszeresen toboroznak ezen a piacon, a keresés módja (EN) ugyanolyan fontos, mint az eredménye. Az employer branding itt nem elvont fogalom, hanem üzleti szükségszerűség, amely meghatározza, hogy a következő keresés jóindulattal vagy szkepticizmussal indul.
Ezek a dinamikák miatt bukik meg a tranzakcionális fejvadász modell Budapesten. A piac olyan partnert igényel, aki már rendelkezik piaci ismeretekkel, aktuális kompenzációs adatokkal és fegyelmezett, tiszteletteljes folyamataira épülő hírnévvel.