Miskolc fürdőturizmusa virágzik. A tehetségutánpótlása nem. A munkaerő-válság Magyarország legnagyobb regionális turisztikai beruházása mögött A német és lengyel vendégek száma 18%-kal, illetve 23%-kal nőtt. A belvárosban három boutique szálloda épül, és a Miskolctapolcai Barlangfürdő egy 9,9 millió eurós bővítés közepén jár, amely 1200 négyzetméternyi wellness-területtel gazdagítja a létesítményt. A beruházási mutatók alapján ez egy egyértelműen felfelé ívelő regionális turisztikai piac.

Miskolc fürdőturizmusa virágzik. A tehetségutánpótlása nem. A munkaerő-válság Magyarország legnagyobb regionális turisztikai beruházása mögött A német és lengyel vendégek száma 18%-kal, illetve 23%-kal nőtt. A belvárosban három boutique szálloda épül, és a Miskolctapolcai Barlangfürdő egy 9,9 millió eurós bővítés közepén jár, amely 1200 négyzetméternyi wellness-területtel gazdagítja a létesítményt. A beruházási mutatók alapján ez egy egyértelműen felfelé ívelő regionális turisztikai piac.

A munkaerő-helyzet egészen más képet mutat. Borsod-Abaúj-Zemplén megye szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatában a betöltetlen álláshelyek aránya 2025 második negyedévében elérte a 11,2%-ot – közel kétszerese a magyar országos átlagnak. A zászlóshajó szálláshelyek felsővezetői operatív pozíciói rendszeresen nyolc–tizennégy hónapig maradnak betöltetlenül. Maga a Barlangfürdő 2024-ben és 2025-ben végig 30%-os betöltetlenséggel működött a műszaki karbantartó részlegében, a műszakokat 150%-os túlórapótlékkal fedezve. A tőke beáramlik. Az emberek, akik a hasznosításához kellenének, kiáramlanak.

Az alábbiakban részletes elemzést adunk azokról az erőkről, amelyek átformálják Miskolc turisztikai ágazatát.com/hu/ny), azokról a pozíciókról, amelyeket hagyományos módszerekkel nem lehet betölteni, és arról, hogy az ezen a piacon befektető szervezeteknek mit kell megérteniük, mielőtt elköteleződnek olyan bővítési tervek mellett, amelyek olyan tehetségekre támaszkodnak, amelyekkel még nem rendelkeznek.

Egy piac, amely a munkaerején túl fektet be

A 2025-ben és 2026-ban Miskolc turisztikai infrastruktúrájába érkező beruházások mértéke az elmúlt bő évtized legnagyobb tőkeelköteleződését jelenti a regionális magyar vendéglátásban Budapesten kívül. Egyedül a Barlangfürdő II. ütemű felújítása 3,8 milliárd forintos EU-s támogatást tartalmaz a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) 1,2 milliárd forintos felújítást jelentett be a Palota Hotel Lillafüreden, amelynek célja a Green Key minősítés elnyerése 2026 negyedik negyedévére. Három új boutique szálloda összesen 140 szobával az idei év első felében készül el.

Mindez egy olyan piacra érkezik, amely 2025 első három negyedévében mintegy 1,24 millió kereskedelmi vendégéjszakát regisztrált – ez 7,3%-os éves növekedés, de még mindig 4,1%-kal elmarad a járvány előtti 2019-es csúcstól. Az önkormányzati desztináció-menedzsment szervezet 2026-ra 1,35–1,42 millió vendégéjszakát prognosztizál, feltéve, hogy a Barlangfürdő bővítése az ütemterv szerint befejeződik.

Az érkező infrastruktúra és a rendelkezésre álló munkaerő közötti szakadék ennek a piacnak a meghatározó kihívása 2026-ban. Az ágazati foglalkoztatás az előrejelzések szerint 8–10%-kal bővül, ami 300–380 új teljes munkaidős pozíciót jelent. Ám a Miskolci Foglalkoztatási Paktum saját munkaerő-előrejelzése is elismeri, hogy a munkaerő-kínálat korlátai a tényleges növekedést 4–5%-ra szoríthatják. Ez a hiány nem egyenletesen oszlik el: pontosan azokra a pozíciókra koncentrálódik, amelyek meghatározzák, hogy egy 10 millió eurós wellness-létesítmény a tervezett színvonalon működik-e vagy az alatt.

Az elemzésünk alapvető tézise a következő: Miskolc turisztikai tehetségválsága elsősorban nem hiányprobléma, hanem megtartási rendszerprobléma. A régió elegendő diplomást képez és elegendő tőkét fektet be, de nem épített ki mechanizmust arra, hogy megakadályozza a képzett munkaerő távozását az ágazatba lépést követő öt éven belül. Minden új létesítményre fordított euró, amelyet nem kísér célzott megtartási beruházás, éppen azt a kiáramlást gyorsítja fel, amelyet meg kellene fordítania.

Az elvándorlási válság, amelyet semmilyen álláshirdetés nem old meg

Budapest gravitációs vonzása

A főváros a pályakezdők végzését vagy junior menedzseri kinevezését követő öt éven belül felszívja a miskolci tapasztalt vendéglátási menedzsment-tehetségek 60–70%-át. A kompenzációs különbség nem marginális: a budapesti négycsillagos szállodák igazgatói havi 2 500 000–3 500 000 forint bruttót keresnek, miskolci társaik 1 600 000–2 200 000 forintot. Ez 60–75%-os felár ugyanarra a szintű pozícióra, kiegészülve a nemzetközi karriermobilitás vonzerejével – a Bécsbe és Prágába vezető külföldi szakmai karrierutak révén –, amelyet a regionális Magyarország egyszerűen nem tud kínálni.

Ez nem új jelenség. Ami megváltozott, az a súlyossága. Ahogy Miskolc beruházási programja növeli zászlóshajó-ingatlanjainak működési komplexitását, azzal párhuzamosan nő az üzemeltetésükhöz szükséges tapasztalati és kompetenciaszint is. A Palota Hotel felújítása és Green Key minősítési célja fenntarthatósági kompetenciával és nemzetközi szállodalánc-tapasztalattal rendelkező igazgatót igényel. A bővített Barlangfürdőnek olyan műszaki vezetésre van szüksége, amely képes felügyelni a termálvíz kémiáját UNESCO-védelem alatt álló barlangkörnyezetben. Ezek nem olyan profilok, amelyeket a helyi piacról be lehet szerezni. Budapestről vagy nemzetközi szinten kell odavonzani őket, olyan kompenzációs szinteken, amelyeket Miskolc bevételi bázisa nehezen bír el.

Az osztrák korridor

A határokon átnyúló elvándorlás a középszintű munkaerő szintjén súlyosbítja a problémát. Az osztrák vendéglátóiparban a séfek havi nettó 2800–3500 eurót keresnek, ami az életköltségek figyelembevételével 120–150%-os felár Miskolchoz képest. A képzett termálfürdő-terapeuták és kulináris szakemberek ezen a folyosón haladnak nyugatra, miközben szlovák munkavállalók ingáznak Miskolcra alacsonyabb bérű takarítói és belépő szintű pozíciókba. Az eredmény a középső sáv beszűkülése: a felügyeleti és szakértői réteget, amely összeköti a belépő szintű operatív munkát és a felsővezetést, mindkét végéről kiüresítik.

Ez a dinamika azt jelenti, hogy a passzív jelöltek rejtett 80%-a ezen a piacon nem csupán a hagyományos értelemben passzív. A legtehetségesebb, pályájuk közepén járó szakemberek gyakran már teljesen elhagyták a régiót. Elérésükhöz nem csupán azonosítás szükséges, hanem egy olyan ajánlat, amely elég meggyőző ahhoz, hogy megfordítson egy évekkel ezelőtt meghozott áttelepülési döntést.

Hol koncentrálódnak a betöltetlen pozíciók: négy kritikus munkakör-kategória

Fürdő- és wellness-menedzsment

A regionális wellness-igazgatói pozíció – amely több telephelyet felügyel – havi 1 400 000–1 800 000 forint bruttó javadalmazást jelent szolgálati autóval és lakhatási támogatással. Ez már most 25%-os felárat jelent az egri vagy soproni egyenértékű pozíciókhoz képest. A felár azért létezik, mert rendkívül ritka az a jelölt, aki a balneológiai tudás, az üzleti érzék és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe való költözés hajlandóságának megfelelő kombinációjával rendelkezik. A szakértői szintű fürdőmenedzseri pozíciók 750 000–950 000 forint plusz teljesítménybónusz javadalmazásúak, de a termálvíz-kémiai végzettséggel és a külföldi vendégnövekedés által megkövetelt háromnyelvű kompetenciával (magyar, német, angol) rendelkező jelöltek megtalálása a pályázók túlnyomó többségét kiszűri.

Szállodai General Management

A Palota Hotel Lillafüred esete jól szemlélteti a piac nehézségeit. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége felsővezetői kinevezési időtartamokról készített felmérése szerint az ingatlan F&B igazgatói keresése tizenegy hónapig tartott 2024-ben és 2025-ben, és csak azután zárult le, hogy a munkáltató a mediánkompenzációs csomag feletti 40%-os ajánlatot tett, budapesti áttelepülési támogatással kombinálva. A Cluster vezérigazgatói szinten a miskolci szállodák a 2 200 000 forintos felső határ felé fizettek a Marriott, Hilton vagy Accor háttérrel rendelkező jelöltek megszerzéséért. Még ilyen szinteken is a passzív jelöltek aránya a vezérigazgatói és működési igazgatói pozíciókban becslések szerint 85–90%. Az átlagos pozícióban töltött idő a regionális négycsillagos szállodákban 4,2 év, a tíz vagy több éves tapasztalattal rendelkező vendéglátási menedzserek munkanélkülisége mindössze 2,1%.

Az ezen a szinten versenyző szervezetek számára alapvető fontosságú megérteni, miért vallanak kudarcot a vezetői kiválasztási folyamatok ilyen jellemzőkkel rendelkező piacokon, mielőtt elköteleződnek egy keresési stratégia mellett.

Kulináris és F&B vezetés

A több éttermet irányító Executive Chefek havi 1 000 000–1 400 000 forint bruttót keresnek. Az akut hiány azonban egy szinttel lejjebb mutatkozik: a diétás és termálkonyhában képzett vezető sous chefeknél – ez a speciális kulináris szakterület elengedhetetlen a gyógyászati wellness-pozicionáláshoz. Ez a szűk szegmens 650 000–850 000 forintot kínál, de az ilyen képzettségű jelöltek köre elenyészően kicsi. Magyarország szakácsképzési rendszere generalista séfeket képez; a termál- és diétás specializációt munkavégzés közben kell megszerezni, és éppen azok a létesítmények küzdenek a munkaerő megtartásáért, ahol ez a tapasztalat megszerezhető.

Digitális marketing és revenue management

A revenue management kihívása Miskolcon az extrém szezonalitás miatt eltér a budapesti vagy nyugat-európai piacoktól. A csúcsidőszaki júliusi kihasználtság és a januári mélypont közötti 2,5:1 arány az erősen szezonális működésre specifikus hozamoptimalizálási szakértelmet igényel. Követelmény az Opera, Duetto vagy Protel rendszerismeret szezonális modellezési tapasztalattal. A kereskedelmi igazgatói pozíciók 1 200 000–1 600 000 forintot fizetnek, az e-kereskedelmi menedzserek 600 000–800 000 forintot keresnek. Budapesti ügynökségek arról számolnak be, hogy a miskolci munkáltatók 15–20%-os felárat fizetnek a főváros e-kereskedelmi szektorából érkező digitális tehetségek megszerzéséért. Azok a digitális szakemberek, akik átalakíthatnák Miskolc turisztikai marketingjét, Budapesten többet keresnek, egész éves keresletű szektorokban dolgoznak, és semmi okot nem látnak a költözésre.

Mind a négy kategória együttes hatása egy olyan piac, ahol egy rossz felsővezetői kinevezés költsége a korrekciójához szükséges idő miatt megsokszorozódik. Egy sikertelen General Manager kinevezés Budapesten három–négy hónapon belül pótolható. Miskolcon ugyanez a hiba egy nyolc–tizennégy hónapos keresés újraindítását jelenti.

Az oktatási paradoxon: 240 diplomás, növekvő betöltetlenség

A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara és a régió három szakképző iskolája évente mintegy 240 vendéglátás- és turizmus-szakos diplomást bocsát ki. A pótlási és növekedési igény évi 180 teljes munkaidős egyenértékűre becsülhető. Papíron az utánpótlás meghaladja a szükségletet.

A gyakorlatban a diplomások helyi vendéglátásban való megtartási aránya 35% alatt marad. Három diplomásból kettő, akiket Miskolcon képeztek ki, foglalkoztatásuk első éveiben elhagyja az ágazatot vagy a régiót. A betöltetlenségi ráta mindezek ellenére tovább emelkedik. Az eltérés nem mennyiségi, hanem minőségi és földrajzi.

A szakképzési tanterv az elméleti tudásra és a digitális marketing készségekre helyezi a hangsúlyt. A munkáltatók arról számolnak be, hogy a diplomásoknak hiányzik a gyakorlati vendéglátó és éttermi szolgáltatási kompetenciája, a termálfürdő-karbantartási képessége és a külföldi vendégnövekedés által megkövetelt többnyelvű vendégkapcsolati készsége. A korlát nem a csatornába belépők száma, hanem az, ami velük történik a képzés során és azt követően.

Ez a megtartási architektúra érvelésének strukturális alapja. Miskolcnak nem több diplomásra van szüksége, hanem egy olyan rendszerre, amely a már meglévő diplomásokat pályájuk közepén járó, a régióban maradó szakemberekké fejleszti. Lakhatás, karrierfejlődési utak, középtávú kompenzáció, amely az ötödik évnél szűkíti a budapesti szakadékot, és strukturált nemzetközi tapasztalatszerzési programok, amelyek visszahozzák a szakembereket ahelyett, hogy véglegesen elveszítenék őket: mindezek megtartási infrastrukturális beruházások. Ezek nélkül az oktatási kapacitás minden bővítése a Budapestre és Bécsbe irányuló kiáramlást táplálja a helyi munkaerő helyett.

A piacot értékelő toborzási vezetők számára a regionális magyar vendéglátásra vonatkozó specifikus bér-összehasonlító elemzés és piaci intelligencia nem opcionális. Az országos átlagok elfedik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a tehetségek vonzásához és megtartásához szükséges felárakat.

A szezonalitás mint strukturális munkaerő-toborzási akadály

Az akut szezonalitás Miskolcon nem pusztán revenue management probléma – ez a legkárosabb tehetségdinamikák kiváltó oka.

A lillafüredi hegyi szállodák átlagos éves kihasználtsága 52%; a második és harmadik negyedévi csúcsok 78–85%-ot érnek el, szemben az első negyedévi 28–34%-os mélypontokkal. A Barlangfürdő részben mérsékli ezt az egész éves működés révén, szezonokon átívelően 62%-os átlagos kihasználtságot fenntartva. A szélesebb szállodai és vendéglátó ágazat azonban 2,5:1 arányú ingadozást tapasztal a csúcs- és mélyponti hónapok között, ami pénzforgalmi volatilitást okoz, és megakadályozza a KKV-kat az egész éves munkaerő-megtartásba való befektetésben.

Ennek következménye mérhető. Az ágazatban a szezonális munkanélküliség az első negyedévben 18–22%-ot ér el. Minden téli elbocsátási ciklus a munkavállalókat a végleges elvándorlás felé tolja. Egy novemberben elbocsátott sous chef, aki februárra állandó pozíciót talál Bécsben, nem tér vissza a miskolci nyári szezonra. A szezonális modell fogaskerék-hatást eredményez: minden mélyponti időszak véglegesen eltávolítja a munkaerő egy hányadát, amelyet a következő csúcsidőszakban már nem lehet visszanyerni.

Ez a dinamika közvetlenül érinti a felsővezetői toborzást. Egy miskolci pozíciót mérlegelő General Manager jelölt nem csupán a fizetést értékeli, hanem a működési volatilitást is. Egy 85%-os és 28%-os kihasználtság között ingadozó ingatlan irányítása specifikus alkatot és készségkészletet igényel, de karrierkockázatot is hordoz: egy gyenge tél vagy erőtlen átmeneti szezon által vezérelt, alulteljesítő pénzügyi eredmény – okától függetlenül – az GM pályafutását terheli. A szezonális profil tehát a kompenzáción túl is szűkíti a jelöltkört.

Annak megértéséhez, hogyan kell tárgyalni a teljes ajánlatot szezonális piacok felsővezetői pozícióihoz, ezeket az aggodalmakat közvetlenül kell kezelni. A lakhatási támogatás, a szezonalitáshoz igazított teljesítménymutatók és a mélyponti időszakokon átívelő szerződéses stabilitás éppoly lényeges, mint a havi bruttó összeg.

Versengő erők: az örökségturizmus növekedése és a Barlangfürdő-prémium

Elemzésünk fontos kettéválást tár fel Miskolc látogatógazdaságában, amelynek közvetlen hatása van a tehetségstratégiára.

Az örökségturizmus irányváltása

Az örökséghez kapcsolódó vendégéjszakák 2021 óta évi 14,2%-os összetett növekedési ütemben bővülnek, felülmúlva a fürdőturizmus 6,8%-os növekedését. A felújított Diósgyőri vár újranyitása – egy 5,2 milliárd forintos EU-s beruházást követően – az északi városrész felé terelte a látogatóforgalmat. A belvárosban épülő három boutique szálloda ezt a keresletet hivatott kiszolgálni. Ez nem a fürdőturizmus helyettesítése, hanem olyan sokszínűsítés, amely megváltoztatja az ágazat által igényelt pozíciók összetételét. Az örökségturizmus kurátori ismereteket, rendezvényszervezési kompetenciát és kulturális programszervezési készségeket igényel, amelyeket a hagyományos fürdő-vendéglátási utánpótlási csatorna nem termel.

A Barlangfürdő árazási ereje

A Miskolctapolcai Barlangfürdő 2025-ben érte el valaha volt legmagasabb bevételét, annak ellenére, hogy a jegyárak 12%-kal emelkedtek és a folyamatban lévő építkezés zavarokat okozott. Ez arra utal, hogy a wellness-turisták körében rugalmatlan a kereslet. Ugyanakkor a desztinációs marketing felmérések egyidejűleg azt mutatják, hogy a lengyel és cseh buszos társasutazási csoportok – amelyek a külföldi vendégéjszakák 23%-át adják – körében fokozódott az árérzékenység. A megkérdezett utazásszervezők 18%-a számolt be arról, hogy a költségek miatt törölte Miskolcot a kínálatából.

Ez stratégiai feszültséget teremt 2026-ra. A felújítás utáni prémium árazási stratégia a 2024-es szint feletti 20%-os árakat vetít előre. Ha a Barlangfürdő egyéni wellness-látogatói elnyelik ezt az emelkedést, miközben a költségvetés-érzékeny csoportturizmus visszaesik, a bevétel megmaradhat, de a látogatói profil felfelé tolódik. Ez a váltás más munkaerőt igényel: kevesebb takarítószemélyzet a nagy forgalmú fluktuációk kezelésére, több wellness-terapeuta személyre szabott kezelések nyújtására, több többnyelvű concierge a prémium elvárások kiszolgálására.

Az átmenetet irányító vezetők számára a megváltozott látogatói profilt előre váró tehetség-utánpótlás fejlesztés értékesebb, mint a reaktív toborzás, miután a váltás már megtörtént.

Mit kell másként tenniük az ezen a piacon toborzó vezetőknek

A regionális magyarországi felsővezetői vendéglátási pozíciók betöltésének hagyományos megközelítése kiszámítható mintát követ: országos hirdetés, helyi toborzó ügynökség megbízása, várakozás, a keresés kiterjesztése, kompromisszum a jelölti minőségben, vagy valaki kiszakítása Budapestről túlfizetés árán. A Palota Hotel tizenegy hónapos F&B igazgatói keresése és annak mediánfeletti 40%-os megoldása jól szemlélteti, hová vezet ez a megközelítés.

A probléma nem az erőfeszítés, hanem a módszer. Egy olyan piacon, ahol a képesített vezérigazgató és működési igazgató jelöltek 85–90%-a passzív, és ahol a legtehetségesebb, pályájuk közepén járó szakemberek már áttelepültek Budapestre vagy Ausztriába, a látható jelöltekre és bejövő pályázatokra épülő keresési stratégia a szóba jöhető jelöltkörnek legfeljebb 10–15%-át éri el. A fennmaradó 85%-ot azonosítani, megkeresni és meggyőzni kell egy olyan ajánlattal, amely nem csupán a kompenzációt kezeli, hanem az áttelepülési támogatást, a karrierkilátásokat, a lakhatást és a szezonális regionális vendéglátás specifikus működési kihívásait is.

Három módosítás különbözteti meg a sikeres kereséseket azoktól, amelyek egy évig futnak, és mégis kompromisszummal végződnek:

Először: a kompenzációs benchmarkingnak a regionális felárra kell vonatkoznia, nem az országos vendéglátási átlagokra. A regionális wellness-igazgatók esetében a 25%-os miskolci felár Egerhez képest, illetve a vezérigazgatók esetében a 60–75%-os budapesti felár nem anomáliák – ezek maga a piac. Azok a munkáltatók, akik az országos mediánokhoz viszonyítanak, következetesen elveszítik a jelölteket azokkal a versenytársakkal szemben, akik az áttelepülés valós költségéhez igazítanak.

Másodszor: a keresésnek el kell érnie azokat a budapesti, bécsi és egri folyosó mentén élő jelölteket, akik elhagyták a regionális vendéglátást, de a megfelelő pozícióért visszatérnének. Ezek nem olyan jelöltek, akik meglátnak egy álláshirdetést. Olyan jelöltek, akiket fel kell térképezni, azonosítani kell, és közvetlenül kell megkeresni proaktív fejvadász módszertannal, amely a keresést tehetség-intelligencia gyakorlatként kezeli, nem álláshirdetésként.

Harmadszor: az ajánlatnak frontálisan kell kezelnie a szezonalitási aggályt. A mélyponti időszakokon átívelő szerződéses elköteleződés, a kihasználtsági ciklusokhoz igazított teljesítménymutatók és a partnerszállodákon keresztüli strukturált nemzetközi tapasztalatszerzés egy érzékelt karrierkockázatot olyan differenciált ajánlattá alakít, amelyet a kiszámíthatóbb keresleti profillal rendelkező budapesti szállodák nem tudnak nyújtani.

A KiTalent megközelítése az luxus és retail ezeket az elveket MI-alapú tehetségfeltérképezéssel ötvözi, amely a passzív jelölteket földrajzi határokon átnyúlóan azonosítja, és interjúra kész rövid listákat szállít 7–10 napon belül – a piacon szokásos 8–14 hónapos hagyományos keresések helyett. Globálisan 1450 felsővezetői kinevezésen átívelő, 96%-os egyéves megtartási rátával a módszertan olyan piacokra épült, ahol a megfelelő jelölt alkalmazásban áll, nem keres állást, és egy másik városban él.

Azok a szervezetek, amelyek Miskolc termálfürdő- és örökségturisztikai bővítésébe fektetnek be – ahol a tőkeelköteleződés tízmillió eurókban mérhető, és a működtetéshez szükséges felsővezetői tehetség semmilyen álláshirdetésen vagy helyi ügynökségen keresztül nem található meg –, beszéljenek Vezetői Keresés csapatunkkal arról, hogyan közelítjük meg a pontosan ilyen jellemzőkkel rendelkező regionális vendéglátási piacokat.

Gyakran Ismételt Kérdések

Mennyi egy szállodai General Manager átlagos fizetése Miskolcon?

Egy legfeljebb 100 szobás egyedi ingatlant irányító szállodai vezérigazgató Miskolcon havi 900 000–1 200 000 forint bruttót keres (megközelítőleg 2340–3120 EUR). Klaszter-vezérigazgató vagy Komplexműködési igazgató szinten a kompenzáció eléri a havi 1 600 000–2 200 000 forintot (4160–5720 EUR). A Marriott, Hilton vagy Accor nemzetközi szállodalánc-tapasztalattal rendelkező jelölteket kereső szállodák következetesen a felső határig fizetnek. Ezek az összegek kizárólag az alapbért tartalmazzák; az áttelepülési csomag, a szolgálati autó és a lakhatási támogatás standard kiegészítő elemek a Budapestről érkező jelöltek számára. A pontos kompenzációs összehasonlító elemzés a regionális vendéglátási piacokon – a pozíció komplexitására, a szállodalánc-tapasztalatra és a vállalt szezonalitási kockázatra vonatkozóan – meghatározó különbség.

Közzétéve: